Kislexikon

[csillagászati egység], a csillagászatban használt távolságegység. Egy csillagászati egység a Föld közepes naptávolságával, azaz 149,598 millió km-rel egyenlő.

egy égitest látszó fényessége 10 parszek (32,616 fényév) távolságból. Két égitest közül nem mindig a nagyobb abszolút fényességű látszik fényesebbnek a megfigyelés helyéről. Amikor a nagyobb abszolút fényességű elég távol van tőlünk, halványabbnak mutatkozhat, mint a kisebb abszolút fényességű, de közelebbi égitest.

[AGN], aktív galaxismag (aktív galaxis).

a Jupiter holdja.

aktív galaxismag (aktív galaxis).

egy égitest körül keringő gáz, por, illetve ionizált anyag alkotta korong. Az akkréciós korong anyaga az égitest felé spirálozva egyre közelebb és gyorsabban kering, belső súrlódása miatt felforrósodik, amitől sugározni kezd. Anyagának egy része a központi égitestre hullik, egy része a korongra merőlegesen két jet (anyagsugár) formájában távozik. Különböző tömegű akkréciós korongok fordulnak elő szoros kettőscsillagoknál, születő csillagoknál, az aktív galaxisok magjában.

centrumából szokatlanul erős sugárzást produkáló galaxis. Az aktív galaxismagok magjának (aktív galaxismag, AGN) sugárzása változó, elsősorban nem csillagoktól ered. A centrumban egy 10⁶-10⁹ naptömegű (szuper-nagytömegű) fekete lyuk található, amely felé egy akkréciós korongból az anyag spirális pályán egyre gyorsuló ütemben behullik. Eközben felforrósodik és erősen sugározni kezd. Az anyag egy része a fekete lyukba hullik, egy része a korongra merőlegesen, két jet (anyagsugár) mentén távozik. A forró korongot egy vastagabb, hideg és átlátszatlan korong övezi. Az aktív galaxismag megjelenése, típusa attól függ, hogy milyen szögben látunk a központi korongra, illetve mennyire takarja ki annak fényét a külső korong. Eszerint elkülönítünk blazárt, kvazárt, Seyfert-galaxist, rádiógalaxist. aktív galaxismagok ma is léteznek, de a Világegyetem fiatal korában voltak a gyakoribbak.

egy égitest fényvisszaverő képessége. Értéke százalékban vagy 0 és 1 közötti számmal adja meg, hogy a ráeső napfény mekkora hányadát veri vissza. A Föld albedója 0,25 és 0,30 közötti; elsősorban a felhők, a hó és a jég borította területek nagyságától függ.

a Nap éves égi útját (ekliptika) övező nyolc fok széles sáv az égen. Itt találhatók az állatövi csillagképek (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Kígyótartó, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak), amelyek elnevezése főleg babilóniai eredetű.

a Naprendszer fősíkjában keringő bolygóközi anyag porszemcséiről visszavert napfény. Az állatövi fény a Naptól távolodva halványodó, ék alakú fénylés az égen, hossztengelye az ekliptika síkjába esik. Magyarországon sötét, közvilágítástól mentes helyről ősszel hajnalban, tavasszal este figyelhető meg. Kitűnő körülmények közt az egész égen áthaladó halvány fényhídként látható.

a Jupiter holdja.

csillagászati jelenségek megfigyelésére irányuló tevékenység, amelynek elsődleges célja az esztétikai élmény átélése. Emellett az amatőrcsillagászat egyes területei (meteorok, változócsillagok, okkultációk észlelése stb.) tudományosan hasznosítható eredményekkel is szolgálnak.

a Jupiter holdja.

a Lokális csoport legnagyobb galaxisa. Az Androméda-galaxis spirális galaxis, korongjának átmérője közel 160 ezer fényév (mintegy másfélszerese a Tejútrendszerének), tömege 3x10¹¹ naptömeg (a Tejútrendszerének kb. kétszerese), távolsága a Földtől 2,5 millió fényév. Közvilágítástól mentes helyről szabad szemmel is megpillantható.

[Androméda-galaxis], a Lokális csoport legnagyobb galaxisa. Az Androméda-galaxis spirális galaxis, korongjának átmérője közel 160 ezer fényév (mintegy másfélszerese a Tejútrendszerének), tömege 3x10¹¹ naptömeg (a Tejútrendszerének kb. kétszerese), távolsága a Földtől 2,5 millió fényév. Közvilágítástól mentes helyről szabad szemmel is megpillantható.

a Hold két földközelsége közti időtartam: 27 nap 13 óra 18 perc 33,1 másodperc.

a Nappal ellentétes irány.

[jet], általában egy kompakt égitest (fekete lyuk, neutroncsillag, fehér törpe), avagy protocsillag körüli akkréciós korong közepéből, a korongra merőleges, két irányú kilövellés.

a Nap körül keringő valamely égitest pályájának a Naptól legtávolabbi pontja.

a Föld körül keringő valamely égitest pályájának a Földtől legtávolabbi pontja.

az Uránusz holdja.

nagyjából 10-100 hasonló típusú csillag, esetleg fiatal csillaghalmazok térbeli csoportosulása. Az asszociációkban az adott típusú csillagok térbeli sűrűsége nagyobb, mint környezetükben, tagjaik egyszerre, egymás közelében, ugyanannak a csillagközi felhőnek az összehúzódásával keletkeztek. Az asszociációok mérete 30-500 fényév, össztömegük 100-1000 naptömeg. Fiatalok, a Tejútrendszer fősíkjában csoportosulnak. Csillagainak egymásra kifejtett vonzó hatása nem tudja az asszociációókat 10-100 millió évnél tovább összetartani.

néhány csillagból álló csoport az égen (nem csillagkép). Tagjaik gyakran csak látszólag esnek hasonló irányba, azaz fizikailag nem alkotnak csillaghalmazt.

[kisbolygó], a Nap körül keringő, főleg fémes és/vagy szilikátos kőzetekből álló, a nagybolygóknál kisebb égitest. A kisbolygók az üstökösökkel ellentétben általában nem mutatnak gázkibocsátást, kevés jeget tartalmaznak. Többségük a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben, valamint a Jupiterrel azonos pályán (Trójai-kisbolygók) kering. 2006-ban 330000 volt az ismert pályájú kisbolygó. A kisbolygók össztömege 2x10²⁴ g, ennek több mint a fele a Ceresben, a legnagyobb kisbolygóban összpontosul. A kisbolygók száma a méret csökkenésével exponenciálisan nő. A kisbolygó alakja változatos, a felszínüket általában törmeléktakaró borítja, a kráterek mellett repedések, gerincek és kisebb sziklatömbök találhatók rajtuk. Sok kisbolygó körül hold is kering, illetve előfordul, hogy két vagy több összetapadt testből áll. A kisbolygók több nagy bolygócsíra szétdarabolódásával keletkeztek a Naprendszer kialakulásakor a Mars és a Jupiter között. A kisbolygók és az üstökösök között nincs éles határvonal, léteznek átmeneti objektumok is.

ókori eredetű tévtan, amely egyes égitestek égi helyzete alapján készített horoszkópokkal sikertelenül próbál előre jelezni földi eseményeket. Az asztrológia nem használ természettudományos munkamódszert (elméleteinek működését, az előrejelzések beválását nem ellenőrzi, dogmái több ezer éve nem fejlődnek), ezért nem természettudomány, hanem káros babona.

[csillagászat], természettudomány, amely a Világegyetem, a benne lévő égitestek keletkezését, fejlődését, jellemzőit, törvényszerűségeit kutatja. A jelenleg ismert fizikai törvényekkel próbál a kérdésekre válaszolni. Megfigyeléseket végez, amelyek alapján elméleteket állít fel. Az elméleteket újabb megfigyelésekkel ellenőrzi, igazolja vagy cáfolja, és ennek megfelelően folyamatosan pontosítja azokat, egyre jobban közelítve a megfigyelhető valósághoz.

a Szaturnusz holdja.

atomórákkal meghatározott idő, amelynek egy másodperce egyenlő a cézium-133 atom két hiperfinom szintje közt fellépő sugárzás 9192631770 rezgésperiódusának időtartamával.

[sarki fény], a Föld légkörében 100-800 km magasság között kialakuló fényjelenség. A napszélből származó töltött részecskék egy része a Föld mágneses erővonalai mentén a légkörbe jut, és az itt lévő gázokat ütközésekkel sugárzásra gerjeszti. sarki fény leggyakrabban az északi és a déli 60°-75°-os szélességek környékén látható, de erős napaktivitás idején messzebbről, így pl. Magyarországról is megfigyelhető.

az égitestek egyik koordinátája a horizontális égi koordináta-rendszerben. A horizonttal párhuzamosan, a déli iránytól nyugat-észak-kelet felé, az óramutató járásával megegyező irányban mért szögtávolság.

a déli szélesség 23,5 fokos szélességi köre. A Baktérítőről nézve a Nap a téli napforduló idején a zenitben delel.

a "normális" energiatermelést mutató csillagok és a Jupiter típusú bolygók közti átmeneti égitestek. Tömegük max. 0,08 naptömeg (75-80 jupitertömeg), amely nem elég belsejükben a fősorozati csillagokra jellemző fúziós reakciók beindulásához szükséges hőmérséklet és nyomás kialakításához. Ezért belsejükben tartósan nem játszódnak le a hidrogén atommagok olyan fúziós reakciói, amelyek a csillagokban energiát termelnek. A nagyobb tömegűek életének elején rövid ideig lezajlik néhány egyszerűbb fúziós reakció bennük (pl. deutérium nukleáris égése), ezért bolygónak sem tekinthetjük őket. Alsó tömeghatáruk 13 jupitertömeg körüli. Az összeállásukkor felhalmozódó belső hő miatt légkörük keletkezésük után 1000-2000 K hőmérsékletű. Lassan, több százmillió év alatt kihűlnek. A tömegüktől függetlenül méretük a Jupiteréhez hasonló. 2006-ig már több mint száz barna törpet sikerült megfigyelni. A becslések alapján a Tejútrendszerben legalább annyi barna törpe lehet, mint ahány normális csillag.

az Uránusz holdja.

[Föld típusú bolygó], főleg kőzetekből álló, szilárd felszínű bolygó. A Föld típusú bolygók a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Belső hőjük főleg radioaktív elemek bomlásából származik, amely felszíni aktivitást (vulkanizmus, tektonika) okozhat.

[Hills-felhő], a Nap körül keringő üstökösmagok többségét tartalmazó üstökösfelhő. Alakja vastag korongra hasonlít, 1000-10000 Cs.E. naptávolság közt húzódik, kb. 1000 milliárd, a Halley-üstökös magjához hasonló égitestet tartalmaz.

az Uránusz holdja.

[Ősrobbanás], a tudomány mai állása szerint 13-14 milliárd éve az Ősrobbanás hozta létre a Világegyetem terét, anyagát az azt uraló törvényekkel egyetemben. Az Ősrobbanást követő események egyszerűsített kronológiája: a kezdő pillanat után a Világegyetem tágult, hűlt és változtak jellemzői. Az Ősrobbanás után kb. 10^-35-10^-32 másodperccel egyes kölcsönhatások szétválása nyomán olyan energiafelszabadulás történt, amely a Világegyetem robbanásszerű felfúvódásához (infláció) vezetetett. Ezalatt a Világegyetem térfogata nagyságrendileg 10⁵⁰-szeresére nőtt, az anyag, antianyag nagy része ekkor keletkezett. Anyagból valamivel több jöhetett létre, mint antianyagból, a kettő szétsugárzódása után visszamaradt többlet alkotja ma az égitesteket. Kb. három perccel az Ősrobbanás után a hőmérséklet 1 milliárd K alá csökkent, és az anyagnak (a láthatatlan tömegtől eltekintve) kb. 80%-a hidrogénné, 20%-a héliummá alakult. Ekkor az egész Világegyetem csillagként működött. Néhány százezer év múlva csökkent le a hőmérséklet annyira, hogy az elektronok az atommagokhoz kötődhettek. Létrejöttek az atomok, a Világegyetem átlátszó lett, a Világegyetemet kitöltő sugárzás hullámhossza a tágulásával párhuzamosan azóta is csökken. Az Ősrobbanás fontos bizonyítéka a 2,7 K-es kozmikus háttérsugárázás, és a Hubble-féle tágulás (Hubble-törvény). A Világegyetem első 1-2 évmilliárdja során jöhettek létre a szuperhalmazok, majd a galaxishalmazok, a galaxisok, és bennük a csillagok. A Világegyetem jövője attól függ, hogy a benne lévő anyag elég-e a tágulás megállításához. Ha sűrűsége a kritikus érték alatti, a tágulás örökké tart. A kritikus sűrűségnél a tágulás lassul, és a végtelenben megáll. A kritikusnál nagyobb sűrűség esetén a tágulás megáll, majd összehúzódás követi, végén az Ősrobbanás ellentétével, a "Nagy Reccsel". A jelenlegi megfigyelések szerint a Világegyetemben a látható anyag mennyisége messze nem elég a tágulás megállításához, az össztömeg mennyisége a kritikus sűrűséghez közeli értéket ad.

egy égitesttől (vagy annak környezetéből) két egymással ellentétes irányba kiinduló, nagy sebességű anyagsugár.

a kvazárokhoz hasonló aktív galaxismag, ahol az akkréciós korong erősen változó sugárzásának észlelését nem zavarja a gázkorong külső része, tehát a legforróbb belső részére közvetlenül rálátunk. Spektruma nem vagy alig mutat emissziós színképvonalakat. Elnevezését a BL Lacertae jelű (tévesen változócsillagnak osztályozott), elsőként vizsgált ilyen objektumról kapta.

egy csillag körül keringő égitest, melynek tömege nem elég ahhoz, hogy belsejében beinduljanak a csillagokra jellemző fúziós reakciók. A bolygókat a róluk visszavert fény teszi megfigyelhetővé az optikai tartományban. A csillagoknál lényegesen kisebb belső hőtermelésük radioaktív bomlásból, vagy lassú összehúzódásból származik. A bolygó fogalom nehezen definiálható. A Naprendszerben a bolygók közé tartozik a nyolc nagybolygó (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz). A Plutot tulajdonságai alapján nem a nagybolygók közé, hanem a Kuiper-objektumokhoz soroljuk. A bolygóktól általában elkülönítik a barna törpéket, amelyek a csillagok felé jelentenek átmeneti égitesteket. A Naprendszeren kívüli bolygókból (exobolygók) 2006-ban közel 200-at ismerünk.